-
1 σχέτλιος
σχέτλιος, bei den Att. auch zweier Endgn, Eur. I. T. 651, eigtl. von ἔχω, σχεῖν, wie die Alten schon erklären: σχετικός, καρτερικός, der Etwas aushält od. unternimmt, thatkräftig, verwegen, nicht nachgebend, immer mit dem Nebenbegriffe des Uebermäßigen, Ungeheuren, Schrecklichen, staunend u. gew. tadelnd; als Beiwort des Zeus, grausam, verderblich, Il. 2, 112. 9, 19 Od. 3, 161; des Kronos, Hes. Th. 488; der Götter übh., Il. 24, 33 Od. 5, 168; des Schlafes, der zum Unglücke gereicht, 10, 69; häufig von gewaltig starken Menschen, die von ihrer Kraft einen für Andere verderblichen Gebrauch machen, bes. auch kampflustig sind, wie der Kyklop, Achilleus, Diomedes, Hektor, Il. 5, 403. 9, 630. 16, 203. 17, 150. 18, 13. 22, 41. 86 Od. 9, 351. 478. 11, 474. 12, 21. 116. 279. 13, 293. 20, 45; das fem. σχετλίη Il. 3, 414 Od. 23, 150, als Beiwort der Eris bei Hes. O. 15 Sc. 149, im plur. Od. 4, 729. Auch Nestor heißt σχέτλιος, wegen seiner unermüdlichen Thätigkeit, Il. 10, 164, wo als Erklärung dabeisteht σὺ μὲν πόνου οὔποτε λήγεις, also nicht der elende, unglückliche, wie man hier u. Il. 18, 13 meint; vgl. noch Od. 12, 279, σχέτλιος εἶς, Ὀδυσεῦ, πέρι τοι μένος, οὐδέ τι γυῖα κάμνεις· ἦ ῥά νυ σοίγε σιδήρεα πάντα τέτυκται, und, wo die frevelnde Verwegenheit geschildert wird, σχέτλιος, οὐδὲ ϑεῶν ὄπιν ᾐδέσατο, 21, 28. Vgl. auch Soph. Ant. 47 Phil. 369 Eur. Alc. 827 El. 1152. – Oefter von wilden Thieren, Her. 3, 108. – Von Sachen ist in der Il. das Wort gar nicht gebraucht, in der Od. u. bei Hes. σχέτλια ἔργα, frevelhafte, entsetzliche, grausame Thaten, Od. 9, 295, als Ggstz von δίκη u. αἴσιμα ἔργα 14, 83; gleichbedeutend mit ἀτασϑαλίαι, 22, 413; σχέτλια ἔργα auch Her. 6, 138; σχέτλια λέγειν καὶ ὑπερφυῆ, Plat. Gorg. 467 b; σχετλιώτατον ἔργον, Lys. 13, 93, vgl. Dem. Lpt. 156, 24. 31. – Bei den Att. gew. unglücklich: Aesch. Prom. 647 u. a. Tragg.; auch πόνοι, Eur. El. 120; κακοῖς σχετλίοις ἐλαύνομαι, Andr. 31; ὦ σχέτλια παϑών, 1180; σχέτλια πέπονϑα πράγματα, Ar. Plut. 826, u. öfter; u. in Prosa, Her. 3, 155 u. A.; Dem. 19, 16 vrbdt σχ. καὶ ἀναιδής. – [Σχέτλιος fängt bei Hom. fast immer den Vers an; σχετλίη in der Mitte des Verses, Il. 3, 414, hat die erste Sylbe kurz; sonst steht nur noch das neutr. in der Mitte, Od. 14, 83. 22, 413.]
-
2 φιλέω
φιλέω, lieben; von dem alten Stamme ΦΙΛ findet sich bei Hom. aor. med. ( = ἐφίλησα) ἐφίλατο, φίλατο, Il. 5, 61. 20, 304, imperat. φῖλαι, nicht φίλαι zu schreiben, 5, 117. 10, 208, conj. φίλωνται H. h. Cer. 117, bei sp. D., z. B. ἐφίλαο Agath. 7 (V, 284); bei Ap. Rh. 3, 66 aber ist φίλατο pass., wie Μούσαις φιλάμενον Ep. ad. 701 ( App. 317); ep. int. praes. φιλήμεναι, Il. 22, 265; φίλημι, φίλησϑα, = φιλῶ, φιλεῖς, wird aus Sappho angeführt; φιλέεσκον, Hom.; φιλήσομαι für φιληϑήσομαι, Antiph. 1, 19 u. Hom. (s. nachher), gew. πεφιλήσομαι in dieser Bdtg; – 1) lieben, liebhaben; von der Liebe der Götter zu den Menschen, εἰ δὲ καὶ Ἕκτορά περ φιλέεις καὶ κήδεαι αὐτοῦ ( ὦ Ζεῠ) Il. 7, 204; μάλα τούς γε φιλεῖ Απόλλων 16, 94; Pind. P. 2, 6 u. Tragg., Liebe zur Gattinn, Il. 9, 340; zu den Eltern und Kindern, gegen Gastfreunde und Fremde, d. i. liebevoll, gastlich aufnehmen, Od. 4, 29. 5, 135. 7, 33. 8, 42. 10, 14. 12, 450. 14, 128. 15, 70. 74. 17, 111 Il. 3, 207. 6, 15; παρ' ἄμμι φιλήσεαι, du wirst uns freundlich willkommen sein, Od. 1, 123, wo das fut. med. in passioer Bdtg steht; vgl. 15, 281. πᾶς τις αὑτὸν τοῠ πέλας μᾶλλον φιλεῖ Eur. Med. 86; auch von sinnlicher Geschlechtsliebe, Il. 9, 450 Od. 18, 325; Her. 4, 176; Ar. Ran. 541 Pax 1038; mit doppeltem acc., φιλεῖν τινα φιλότητα, Od. 15, 245; im pass., φιλεῖσϑαι ἔκ τινος, von Einem geliebt werden, Il. 2, 668, παρά τινος 13, 627, gew. ὑπό τινος, Her. 5, 5 u. sonst; in Att. Prosa überall, Ggstz μισέω, Plat. Rep. I, 334 c u. oft; auch = gutheißen, billigen, σχέτλια ἔργα Od. 14, 83; gern haben, ἀοιδάν Pind. N. 3, 7; οὐδ' ἐφίλασε δείπνων τέρψιας N. 9, 19; μέλος πεφιλημένον 4, 45, u. öfter; βίοτον, ὃν πλεῖστον φιλεῖ Soph. O. R. 612; στρατὸς λέσχας πονηρὰς καὶ κακοστόμους φιλεῖ Eur. I. A. 1001, u. sonst. – 2) mit u. ohne στόματι, seine Liebe mit dem Munde zu erkennen geben, küssen, herzen, u. überh. liebkosen; πατέρ' ἀντιάσασα περὶ χεῖρε βαλοῦσα φιλήσει Aesch. Ag. 1540; Soph. O. C. 1133; Ar. Av. 671 Lys. 1036; τοῖσι στόμασι ἀλλήλους φιλέουσι, τὰς παρειὰς φιλέονται, gegenseitig, Her. 1, 134, περιβάλλει τὸν ἐραστὴν καὶ φιλεῖ Plat. Phaedr. 256 a; Xen. Cyr. 1, 3,9 u. öfter, wie Sp. – 3) c. infin., gern thun, gewöhnlich thun; μεμνᾶσϑαι φιλεῖ Pind. N. 1, 12; P. 3, 18; φιλεῖ δὲ σιγᾶν ἢ λέγειν τὰ καίρια, er liebt zu schweigen, Aesch. Spt. 601; φιλεῖ δὲ τίκτειν ὕβρις ὕβριν, es pflegt zu erzeugen, Ag. 741, vgl. Suppl. 750; τοῖς ϑανοῠσί τοι φιλοῠσι πάντες κειμένοις ἐπεγγελᾶν Soph. Ai. 968, vgl. 1340, u. oft; φιλῶ λέγειν τἀληϑὲς αἰεί Eur. Rhes. 394, vgl. Phoen. 854 Med. 48, u. in Prosa, bes. bei Her. häufig, οἷα φιλέει γενέσϑαι ἐν πολέμῳ, wie es im Kriege zu gehen pflegt, 8, 128; ἀπὸ πείρης πάντα ἀνϑρώποισι φιλέει γίγνεσϑαι, durch Versuche pflegt dem Menschen Alles zu Theil zu werden, 7, 9,3, vgl. 2, 27. 3, 82. 6, 27. 9, 122; ὧν τὸ μὲν μετὰ ἀνοίας φιλεῖ γίγνεσϑαι Thuc. 3, 42, u. oft; τῷ τρόπῳ δόξα ψευδής τε καὶ ἀληϑὴς ἡμῖν φιλεῖ γίγνεσϑαι Plat. Phil. 37 b, u. oft; auch ὡς φιλεῖ, οἱα φιλεῖ. sc. γίγνεσϑαι, wie gewöhnlich, nach Gewohnheit; οἷα δὴ φιλοῠσιν Plat. Rep. VIII, 565 e; Folgde, τοῠτο πέφυκε καὶ φιλεῖ συμβαίνειν κατὰ φύσιν, Pol. 4, 2,10. – Vgl. übrigens ἀγαπάω u. ἐράω.
-
3 δίκη
A custom, usage, αὕτη δ. ἐστὶ βροτῶν this is the way of mortals, Od.11.218;ἡ γὰρ δ. ἐστὶ γερόντων 24.255
, etc.;ἥ τ' ἐστὶ δ. θείων βασιλήων 4.691
;ἡ γὰρ δμώων δ. ἐστίν 14.59
, etc.; ἡ γὰρ δ., ὁππότε .. this is always the way, when.., 19.168 (so in late Prose,ἥπερ ἱππομαχίας δ. Arr.An.3.15.2
); δίκαν ἐφέπειν τινός to imitate him, Pi.P.1.50; δ. ἐπέχειν τινός to be like.., Anon.Lond.6.18; normal course of nature,ἐκ τουτέων ὁ θάνατος οὐ γίνεται κατά γε δίκην, οὐδ' ἢν γένηται Hp.VC3
: hence,2 adverb. in acc. δίκην, in the way of, after the manner of, c. gen.,λύκοιο Pi.P.2.84
; ; ; in later Prose, Arist.Mu. 395b22, Luc. Dem.Enc.31, Alciphr.1.6, etc.: mostly of living creatures or persons, but also of things, as δίκην ὕδατος, ἀγγείου, A.Th.85 (lyr.), Pl. Phdr. 235d.II order, right, μή τι δίκης ἐπιδευές nothing short of what is fit, Il.19.180; opp. βία, might, 16.388; opp. σχέτλια ἔργα, Od.14.84; personified, Hes.Th. 902, A.Th. 662, etc.;Δίκης βωμός Id.Ag. 383
(lyr.), Eu. 539 (lyr.); Truth, Pi.P.8.71.3 Adverb. usages, duly, rightly,Il.
23.542, Pl.Criti. 112e;ἐν δίκᾳ Pi.O.6.12
, cf.S.Tr. 1069, etc.;σὺν δίκῃ Thgn.197
, Pi.P.9.96, A.Th. 444, etc.;κατὰ δίκην Hdt. 7.35
, E.Tr. 888, etc.;μετὰ δίκης Pl.Lg. 643e
;πρὸς δίκης S.OT 1014
, El. 1211 (but πρὸς δίκας on the score of justice, Id.OC 546 (lyr.));διαὶ δίκας A.Ch. 641
;ἐκ δίκης Herod.4.77
: opp.παρὰ δίκαν Pi.O.2.18
, etc.;ἄνευ δίκης A.Eu. 554
;πέρα δίκης Id.Pr.30
; (lyr.); δίχα δίκης without trial, Plu.Ages.32; πρὸ δίκης in preference to legal proceedings, Th.1.141.III judgement, δίκην ἰθύντατα εἰπεῖν give judgement most righteously (cf. ἰθύς), Il.18.508: esp. in pl., ;περὶ οἶδε δίκας Od.3.244
, etc.;δίκαι σκολιαί Hes.Op. 219
, 250;κρῖνε εὐθεῖαν δίκην A.Eu. 433
.IV after Hom., of proceedings instituted to determine legal rights, hence,1 lawsuit, Pl.Euthphr.2a, D.18.210, etc.; prop. private suit or action, opp. γραφή (q. v.), Lys.1.44, etc.;ἐκαλοῦντο αἱ γραφαὶ δίκαι, οὐ μέντοι αἱ δίκαι καὶ γραφαί Poll.8.41
; οἱ δίκην ἔχοντες the parties to a suit, IG7.21.8 ([place name] Megara), cf. Plu.Cic. 17.2 trial of the case,πρὸ δίκης Is.5.10
, etc.;μέχρι τοῦ δίκην γενέσθαι Th.2.53
; court by which it was tried, .b δίκην εἰπεῖν to plead a cause, X.Mem.4.8.1;δ. μακρὰν λέγειν Ar.V. 776
, cf. Men.Epit.12.3 the object or consequence of the action, atonement, satisfaction, penalty, δίκην ἐκτίνειν, τίνειν, Hdt.9.94, S.Aj. 113: adverbially in acc.,τοῦ δίκην πάσχεις τάδε; A.Pr. 614
; freq. δίκην or δίκας διδόναι suffer punishment, i. e. make amends (but δίκας δ., in A.Supp. 703 (lyr.), to grant arbitration);δίκας διδόναι τινί τινος Hdt.1.2
, cf. 5.106; , etc.; also ἀντί or ὑπέρ τινος, Ar.Pl. 433, Lys.3.42; also δίκην διδόναι ὑπὸ θεῶν to be punished by.., Pl. Grg. 525b; but δίκας ἤθελον δοῦναι they consented to submit to trial, Th.1.28; δίκας λαμβάνειν sts. = δ. διδόναι, Hdt.1.115;δίκην ἀξίαν ἐλάμβανες E.Ba. 1312
, Heracl. 852; more freq. its correlative, inflict punishment, take vengeance, Lys.1.29, etc.;λαβεῖν δίκην παρά τινος D.21.92
, cf.9.2, etc.; so δίκην ἔχειν to have one's punishment, Antipho 3.4.9, Pl.R. 529c (but ἔχω τὴν δ. have satisfaction, Id.Ep. 319e;παρά τινος Hdt.1.45
); δίκας or δίκην ὑπέχειν stand trial, Id.2.118, cf. S. OT 552;δίκην παρασχεῖν E.Hipp.50
; θανάτου δίκην ὀφλεῖν ὑπό τινος to incur the death penalty, Pl.Ap. 39b;δίκας λαγχάνειν τινί D.21.78
; δίκης τυχεῖν παρά τινος ib.142; δίκην ὀφείλειν, ὀφλεῖν, Id.21.77, 47.63;ἐρήμην ὀφλεῖν τὴν δ. Antipho 5.13
; δίκην φεύγειν try to escape it, be the defendant in the trial (opp. διώκειν prosecute), D. 38.2; δίκας αἰτέειν demand satisfaction, τινός for a thing, Hdt.8.114;δ. ἐπιτιθέναι τινί Id.1.120
; τινός for a thing, Antipho 4.1.5;δίκαι ἐπιφερόμεναι Arist.Pol. 1302b24
;δίκας ἀφιέναι τινί D.21.79
; δίκας ἑλεῖν, v. ἔρημος 11; δίκην τείσασθαι, v. τίνω 11;δὸς δὲ δίκην καὶ δέξο παρὰ Ζηνί h.Merc. 312
; δίκας διδόναι καὶ λαμβάνειν παρ' ἀλλήλων, of communities, submit causes to trial, Hdt.5.83;δίκην δοῦναι καὶ λαβεῖν ἐν τῷ δήμῳ X.Ath.1.18
, etc.; δίκας δοῦναι καὶ δέξασθαι submit differences to a peaceful settlement, Th.5.59.V Pythag. name for three, Plu.2.381f, Theol.Ar.12; for five, ib.31. (Cf. Skt. diś-, diśā 'direction', 'quarter of the heavens'.) -
4 νομίζω
A , Th.4.87, etc.; [dialect] Ion. [ per.] 1pl.νομιοῦμεν Hdt.2.17
; later codd., Procop.Gaz.Ep.12: [tense] aor. ἐνόμισα, poet.νόμισα Pi.I.5(4).2
: [tense] pf.νενόμικα Axionic.6.8
:—[voice] Pass., [tense] fut.νομισθήσομαι Pl.Sph. 240e
, etc.: [tense] fut. [voice] Med. νομιοῦμαι in pass. sense, Hp.Morb.Sacr.1: [tense] aor. ἐνομίσθην (v. infr. 1.1, 2): [tense] pf. νενόμισμαι, [ per.] 3pl.νενομίδαται D.C.51.23
; [dialect] Dor. inf.- ίχθαι Sthenid.
ap. Stob.4.7.63: [tense] plpf. [ per.] 3sg.ἐνενόμιστο Ar.Nu. 962
: ([etym.] νόμος):—use customarily, practise,ἓν τόδε ἴδιον νενομίκασι Hdt.1.173
; ν. γλῶσσαν to have a language in common use, ib. 142;φωνήν Id.2.42
;οὔτε ἀσπίδα οὔτε δόρυ Id.5.97
; πανήγυριν, πληγὴν ἐν τῇ ὁρτῇ, Id.2.63; ταῦτα.. Ἕλληνες ἀπ' Αἰγυπτίων νενομίκασι have adopted these customs from the Egyptians, ib.51, cf. 4.27;ἱπποτροφίας ἐν Πανελλάνων νόμῳ Pi.I.2.38
;ἀργυροστερῆ βίον A.Ch. 1003(989)
;ν. θειότατον νόμον Gorg.Fr.6D.
; ν. ἐκκλησίαν have a regular popular assembly, Arist. Pol. 1275b7; ἀγορᾶς κατασκευὴν ν. (cj. for ὀνομάζουσιν) ib. 1331a32;δραχμὰς ἇν Τροζάνιοι νομίζοντι IG42(1).77.16
(Epid., ii B.C.):—freq. in [voice] Pass., to be customary,οὔτω τοῦτο νομίσδεται Alc.Supp.24
; ; was the fashion,Ar.
Nu. 962: impers.,εἰκῇ νομίζεται Xenoph.2.13
; ὡς νομίζεται as is the custom, A.Eu.32, E.Alc.99 (lyr.), etc.;οἷάπερ ν. A.Ag. 1046
;οἷα τοῖς κάτω νομίζεται S.El. 327
, cf. 691;ᾗ νομίζεται Id.OC 1603
: part. νομιζόμενος customary,γέρα τὰ ν. Th.1.25
;εὐχαὶ αἱ ν. Id.6.32
;εἰς τὸν ν. χρόνον IG12.19.15
;τὰ ν.
customs, usages,Hdt.
1.35, 5.42, Ar.Pl. 1185;τὰ ν. μυστήρια Heraclit.14
;τὰ ἱερὰ τὰ ν. Antipho 5.82
;συντελέσαι τὰ ν. τοῖς θεοῖς IG12.22.4
, cf. 54.16;τὰ τοῖς θεοῖς ν. X.Cyr. 4.5.14
; freq. of funeral rites,τὰ ν. ποιεῖν Aeschin.1.13
, cf. Isoc.19.33;ἐπειδὴ τὰ ν. αὐτῷ φέροιτο D.18.243
: also [tense] aor. part., ;τὰ ν. E.Ba.71
(lyr.): [tense] pf. part.,τὰ νενομισμένα τοῖς κατοιχομένοις PRyl.153.6
(ii A.D.), cf. SIG1109.34 (ii A.D.).2 of a legislator, enact, , cf. 12.3, Cyr.8.5.3: c.acc., Id.Lac.1.7:—[voice] Pass., D.C. 37.20;τὰ νομισθέντα ὑπὸ Μάρκου Id.78.22
; cf. .3 c. dat., make common use of, use,φωνῇ Hdt.4.117
; ὑσί ib.63; νομίζουσι Αἰγύπτιοι οὐδ' ἥρωσι οὐδέν, i.e. practise no such worship, Id.2.50;ἀγῶσι καὶ θυσίαις Th.2.38
;εὐσεβείᾳ Id.3.82
;οὔτε τούτοις χρῆται οὔθ' οἷς ἡ ἄλλη Ἑλλὰς ν. Id.1.77
; esp. use as current coin,ἐν Βυζαντίοις, ὅπου σιδαρέοισι νομίσμασιν νομίζουσι Pl.Com.96
(dub. l.); :—hence in [voice] Pass., to be struck, ἀργύριον νενομισμένον ἐς Τιβέριον, i.e. with the head of Tiberius, Philostr.VA1.15.4 c. inf., to be accustomed to do,νομίζουσι Διὶ θυσίας ἔρδειν Hdt.1.131
, cf. 133, 202, 3.15, etc.:— [voice] Pass., ; γυμνοὺς εἰσιέναι νομίζεται it is customary for them.., Ar.Nu. 498, cf. 1420, Th. 2.15, X.HG2.4.36.II own, acknowledge, consider as,ὡς δούλους ν. τινάς Hdt.2.1
;τὸν προέχοντα ἔτεσι ν. ὡς πατέρα Pl.Lg. 879c
: ὡς is freq. omitted, ;τοὺς κακοὺς χρηστοὺς ν. S.OT 610
, cf. Ant. 183, El. 1317;τοὺς αὐτοὺς φίλους νομιῶ καὶ ἐχθρούς IG12.71.20
;νομίσαι χρὴ ταῦτα μυστήρια Ar. Nu. 143
; θεὸν ν. τινά believe in one as a god,σὺ Ἔρωτα οὐ θεὸν νομίζεις Pl.Smp. 202d
;θεὰν οὐ τὴν Ἀναίδειαν, ἀλλὰ τὴν Αἰδῶ ν. X.Smp.8.35
; ν. τούτους [θεούς] believe in these [as gods], Hdt.4.59;οὓς ἡ πόλις ν. θεοὺς οὐ νομίζων X.Mem.1.1.1
, Ap.10, Pl.Ap. 24b;τοὺς ἀρχαίους οὐ ν. Id.Euthphr.3b
; but ν. θεοὺς εἶναι believe that there are gods, Id.Ap. 26c, Lg. 886a (cf. infr. 4): without εἶναι, δίκην καὶ θεοὺς μόνον ν. [ἄνθρωπος] Id.Mx. 237d; τὸ παράπαν θεοὺς οὐδαμῶς ν. to be an atheist, Id.Lg. 885c, cf. 908c, Ap. 18c, Prt. 322a;θεοὺς ν. οὐδαμοῦ A.Pers. 497
:—[voice] Pass., to be deemed, reputed, considered, ;Ἕλληνες ἤρξαντο νομισθῆναι Hdt. 2.51
; οἱ νομιζόμενοι μὲν υἱεῖς, μὴ ὄντες δέ .. D.40.47; ἡ -ομένη (v.l. ὀνομαζ-) .2 esteem, hold in honour,χρυσὸν.. περιώσιον ἄλλων Pi.I.5(4).2
;οὔτε θεοὺς οὔτε ἀνθρώπους ν. Lys.12.9
:—[voice] Pass., to be esteemed, Pl.Grg. 466b.3 c. acc. rei, hold, believe,ταὐτὰ περί τινος Id.Phdr. 258c
, etc.;ἐποίει ἄλλα παρ' ἃ ἐνόμισεν Id.Min. 320b
; ἀκοῇ ν., opp. πείρᾳ αἰσθάνεσθαι, Th.4.81.4 c. acc. et inf., deem, hold, believe that.., πότερα νομίζεις δυστυχεῖν ἐμέ; S.OC 800, cf. OT 549, X.HG3.4.11;θεὸν νομίζουσι εἶναι τὸ πῦρ Hdt.3.16
: c. [tense] fut. inf., expect that.., S.OT 551: [tense] aor. inf. is sts. found in codd. referring to [tense] fut., ( κρατήσειν in same phrase, Aen.Tact.2.3), cf. Th.3.24, Lys.13.6; in S. Aj. 1082 the [tense] aor. inf. may be gnomic.5 c. part.,νομίσωμεν ἐκγενησόμενον Th.7.68
;νόμιζε.. ἄνδρα ἀγαθὸν ἀποκτείνων X.An.6.6.24
;νόμιζε ταῦτα δεδογμένα Pl.R. 450a
, cf. D.14.9 (s.v.l.).6 with ὡς, Th.3.88.7 [voice] Pass., with gen. of the person in possession, τοῦ θεῶν νομίζεται; whose sanctuary is it held to be? S.OC38; οὐ τοῦ κρατοῦντος ἡ πόλις ν.; Id.Ant. 738.8 abs., νομίζοντα λέγειν to speak with full belief, Pl.Phdr. 257d (nisi leg. ὀνειδίζοντα). -
5 φιλέω
φῐλέω, [dialect] Aeol. [full] φίλημμι Sapph.79, cf. Ead. Oxy. 1787 Fr.1 + 2.24; [ per.] 2sg. φίλησθα Ead.22; late [ per.] 3pl.Aφίλεισι Epigr.Gr.990.12
(Balbill.): [dialect] Boeot. [full] φίλειμι Hdn.Gr.2.930: [dialect] Ep. inf.φιλήμεναι Il.22.265
: [dialect] Ion. and [dialect] Ep. [tense] impf.φιλέεσκε 3.388
, al.: [tense] fut. φιλήσω, [dialect] Ep. inf.φιλησέμεν Od.4.171
: [tense] aor. 1ἐφίλησα Pi.P.2.16
, etc.: [tense] pf. πεφίληκα ib. 1.13:—[voice] Med., Poet. 1 [tense] aor. ἐφῑλάμην; [ per.] 3sg. ἐφίλατο, φίλατο, Il.5.61, 20.304, Call.Aet.Oxy. 2080.55; [ per.] 3pl.φίλαντο Lyc.274
; imper.φῖλαι Il.5.117
, 10.280; subj. , Hes.Th.97; but φίλατο as [voice] Pass., A.R.3.66; also part.φιλάμενος IG14.1549
([place name] Rome):—[voice] Pass., [tense] fut. [voice] Med. φιλήσομαι in pass. sense, Od.1.123, 15.281, Antipho 1.19: [tense] fut. 3πεφιλήσομαι Call. Del. 270
: [tense] aor. , Pl.Phdr. 253c: [dialect] Ep. [ per.] 3pl.ἐφίληθεν Il.2.668
: [tense] pf.πεφίλημαι Pi.N.4.45
, X.An.1.9.28; [dialect] Dor. part.πεφιλᾱμένος Theoc. 3.3
. [[pron. full] ῐ exceptin the forms ἐφίλατο, φῑλατο, etc.]: ([etym.] φίλος):— love, regard with affection, opp. μισεῖν, Pl.R. 334c, Arist.Rh. 1380b34;φιλήσω τὸν δῆμον τὸν Ἀθηναίων IG12.15.36
; (on its relation to sexual love v. infr. 3); of the love of gods for men,φ. δέ ἑ μητίετα Ζεύς Il. 2.197
; πέρι γάρ μ' ἐφίλει (of the love of the master for his swineherd) Od.14.146; (alsoὃν περὶ κῆρι φ. Ζεὺς.. παντοίην φιλότητα Od.15.245
, cf. Il.9.117);μάλα τούς γε φ. ἑκάεργος Ἀπόλλων Il.16.94
;εἰ.. Ἕκτορά περ φιλέεις καὶ κήδεαι αὐτοῦ 7.204
, etc.; of love for a child reared, Od. 15.370;αἰ δὲ μὴ φίλει, ταχέως φιλήσει κωὐκὶ θέλοισα Sapph.1.23
; ;φιλέων φιλέοντα Pi.P.10.66
; ;μάλιστά σ'.. ἤχθηρα κἀφίλησ' ἐν ἡμέρᾳ μιᾷ S.El. 1363
; ; ὅσα θεοὶ ἀνθρώποις οὓς φιλοῦσιν [διδόασιν] SIG 985.48 (Philadelphia, i B. C.); οἱ φιλοῦντές τινα his friends, freq. in messages and letters, OGI184.10 (Philae, i B. C.), Ep.Tit.3.15, PSI8.971.30 (iii/iv A. D.), etc.; φιλεῖν ἐμαυτήν, αὑτόν, E.Hel. 999, Med.86, etc.:—[voice] Pass., to be beloved by one,ἐκ Διός Il.2.668
;παρ' αὐτῇ 13.627
, etc.; τινι E.Hec. 1000.2 treat affectionately or kindly, esp. welcome, entertain a guest, Od.4.29, 5.135, Il.3.207, etc.;φίλος δ' ἦν ἀνθρώποισιν, πάντας γὰρ φιλέεσκεν ὁδῷ ἔπι οἰκία ναίων Il.6.15
;ξεῖνον ἐνὶ μεγάροισι φ. Od.8.42
;ξεῖνον ἄγων ἐν δώμασι.. φιλέειν καὶ τιέμεν 15.543
, cf. 14.322; θεὸς (i. e. Calypso)ἥ με.. ἐφίλει τε καὶ ἔτρεφεν 7.256
; τίς ἂν φιλέοντι μάχοιτο; who would quarrel with a kind host? 8.208; etc.:—[voice] Pass., παρ' ἄμμι φιλήσεαι welcome shalt thou be in our house, Od.1.123, cf. 15.281.3 opp. ἐρᾶν, τούτους μάλιστά φασι φιλεῖν ὧν ἂν ἐρῶσι regard with affection those for whom they have a passion, Pl.Phdr. 231c;ὥστε οὐ μόνον φιλοῖο ἄν, ἀλλὰ καὶ ἐρῷο ὑπ' ἀνθρώπων X.Hier.11.11
, cf. Smp.8.21; εἰκὸς τὸ φιλεῖν τοὺς ἐρωμένους Arist.APr. 70a6; but φ. is used of lovers,ἥ γ' Εὐρυμάχῳ μισγέσκετο καὶ φιλέεσκεν Od.18.325
;Λυσίθεος Μικίωνα φιλῖν φησι μάλισστα τῶν ἐν τῇ πόλει IG12.924
; , cf. Hdt.4.176 ([voice] Pass.), Ar.Lys. 905; of the love of man for wife, ὅς τις ἀνὴρ ἀγαθὸς.. τὴν αὐτοῦ φιλέει ( cherishes her) , cf. 486; τὴν αὐτὸς φιλέεσκεν loved and cherished as his wife, ib. 450; but ἐμὲ.. ἀτιμάζει, φιλέει δ' ἀΐδηλον Ἄρηα (Hephaestus speaks of Aphrodite) Od.8.309: Com.,ὦ Δῆμ', ἐραστής εἰμι σὸς φιλῶ τέ σε καὶ κήδομαί σου Ar.Eq. 1341
.b of sexual intercourse, Hsch. s.v. βαίνειν.4 show outward signs of love, esp. kiss (not in Hom.), φ. τοῖσι στόμασι kiss on the mouth, opp. τὰς παρειὰς φιλέονται, Hdt. 1.134, cf. X.Cyr.1.4.27, Smp.9.5;κατὰ τὸ στόμα AP5.284
(Agath.);φιλήσω.. τὸ σὸν κάρα S.OC 1131
;πατέρα.. περὶ χεῖρε βαλοῦσα φιλήσει A.Ag. 1559
(anap.), cf. Ar.Av. 671, 674, Pl.Phdr. 255e, Ev.Marc.14.44, etc.: c. dupl. acc., τὸ φίλαμα, τὸ.. τὸν Ἄδωνιν.. ἀποθνάσκοντα φίλασεν the kiss wherewith she kissed him, Mosch.3.69:—[voice] Med., τὰς παρειάς kiss each other's cheeks, Hdt.l.c.5 of things as objects of love, like, approve,σχέτλια ἔργα Od.14.83
;ἀοιδάν Pi.N.3.7
;οὔθ' ἱστῶν ἐφίλησεν ὁδοὺς οὔτε δείπνων.. τέρψιας P.9.18
, etc.;αἰσχροκέρδειαν S.Ant. 1056
, cf. 312; τὰς λευκοτάτας [μάζας] Telecl. 1.6 (anap.);Πράμνιον οἶνον Ephipp.28
.6 of things as the subject,ἡσυχία δὲ φιλεῖ συμπόσιον Pi.N.9.48
;ἢ [μίτρη] μαστοὺς ἐφίλησε Call.Epigr.39
.7 in making a request,οἶσθ' ὁτιὴ φιλῶ σ' ἐγώ, κἀμοὶ πιθόμενος ὑπαποκίνει τῆς ὁδοῦ Ar.Av. 1010
; so τί πράσσει Φηλικίων ὁ ἀγαθός; φιλῶ σε pray, how goes it with the worthy Felicio? Arr.Epict.1.19.20; so perh. in Herod.1.66, πείσθητί μευ, φιλέω σε (but rather 'I speak as a true friend').II after Hom., c. inf., love to do, be fond of doing, and so to be wont or used to do,φιλέει ὁ θεὸς τὰ ὑπερέχοντα κολούειν Hdt.7.10
.έ; ἢν ἁμάρτωσι τοῦ πατρικοῦ τύπου.. φιλέουσι διαφθείρεσθαι Democr.228
;Μοῖσα μεμνᾶσθαι φ. Pi. N.1.12
, cf. P.3.18;φιλεῖ δὲ τίκτειν ὕβρις.. ὕβριν A.Ag. 763
(lyr.);τοῖς θανοῦσί τοι φιλοῦσι πάντες κειμένοις ἐπεγγελᾶν S.Aj. 989
, etc.; rarely with part. for inf.,φιλεῖς δὲ δρῶσ' αὐτὸ σφόδρα Ar.Pl. 645
.2 of things, events, etc.,αὔρη ἀπὸ ψυχροῦ τινος φιλέει πνέειν Hdt.2.27
;φιλεῖ ὠδῖνα τίκτειν νύξ A.Supp. 769
;ἐμπόρων ἔπη φ. πλανᾶσθαι S.OC 304
; (lyr.);φιλεῖ μεγάλα στρατόπεδα ἐκπλήγνυσθαι Th.4.125
;ὃ δὴ φ. ὁ ἔρως ἐμποιεῖν Pl.Smp. 182c
: esp. with γίγνεσθαι of what usually happens, ἀπὸ πείρης πάντα ἀνθρώποισι φιλέει γίνεσθαι everything comes to man by experience, Hdt.7.9.γ, cf. 7.10.ζ, 7.50, Th.3.42, Isoc.6.104, Pl. R. 494c, al.;οἷα φ. γίγνεσθαι Th.7.79
, cf. Hdt.8.128; without γίγνεσθαι, οἷα δὴ φιλεῖ as is wont, Pl.R. 467b;ὁποῖα φ. Luc.Am.9
.3 impers., φιλέει δέ κως προσημαίνειν (sc. ὁ θεός) , εὖτ' ἂν .. Hdt.6.27; ὡς δὴ φιλεῖ.. λόγον ἔχειν ἀνθρώπους as it is usual for.., Plu.Pomp. 73. -
6 σχέτλιος
σχέτλιος, σχετικός, καρτερικός, der etwas aushält od. unternimmt, tatkräftig, verwegen, nicht nachgebend, immer mit dem Nebenbegriffe des Übermäßigen, Ungeheuren, Schrecklichen, staunend u. gew. tadelnd; als Beiwort des Zeus, grausam, verderblich; des Kronos; der Götter übh.; des Schlafes, der zum Unglücke gereicht; häufig von gewaltig starken Menschen, die von ihrer Kraft einen für andere verderblichen Gebrauch machen, bes. auch kampflustig sind, wie der Kyklop, Achilleus, Diomedes; fem. σχετλίη, als Beiwort der Eris. Auch Nestor heißt σχέτλιος, wegen seiner unermüdlichen Tätigkeit, Erklärung: σὺ μὲν πόνου οὔποτε λήγεις, also nicht der elende, unglückliche. Öfter von wilden Tieren; σχέτλια ἔργα, frevelhafte, entsetzliche, grausame Taten; unglücklich -
7 σχέτλιος
Aσχετλίη Il.3.414
, Od.23.150;σχέτλιαι 4.729
; rarely [full] σχέτλιος, ον E.IT 651 (lyr.): ( σχεθ-εῖν, v. Σχέθω).I of persons, able to hold out, unwearying, unflinching,σ. ἐσσι, γεραιέ· σὺ μὲν πόνου οὔ ποτε λήγεις Il.10.164
;σ. εἰς, Ὀδυσεῦ· περί τοι μένος οὐδέ τι γυῖα κάμνεις Od.12.279
.2 mostly in bad sense, flinching from no cruelty or wickedness, merciless, headstrong, in Hom. mostly of heroes, as Achilles, Il.9.630, 16.203; Hector, 17.150, 22.86; Patroclus, 18.13; Odysseus, Od.11.474, al.; Heracles, Il.5.403;σ., οὐδὲ θεῶν ὄπιν αἰδέσατ' Od.21.28
; of the Cyclops, 9.351, 478; of Zeus, Il.2.112, Od. 3.161; of the gods generally, σχέτλιοί ἐστε, θεοί, Il.24.33, Od.5.118; of Cronos, Hes.Th. 488; of Odysseus and his companions,σχέτλιοι, οἳ.. Od.12.21
; of women, 4.729, al.: so also in [dialect] Att. of men, wicked, πῶς ἂν ἄνθρωποι -ώτεροι ἢ ἀνομώτεροι γένοιντο; Antipho 6.47, cf. D.30.36;- ώτατος And.1.124
, Isoc.5.103, etc.;σ. καὶ ἀναιδής D.19.16
, etc.; of wild beasts, ὅσα σ. καὶ ἀνιηρά savage, Hdt.3.108.3 miserable, wretched, A.Pr. 644; freq. with a notion of contempt, O most wretched fool!Hdt.
3.155; , 930, E. Alc. 824;ὦ σχετλία S.Ant.47
: sts. c. gen., ὦ σχετλία.. τῶν πόνων because of sufferings, E.Hec. 783, cf. Alc. 741 (anap.), Andr. 1179 (lyr.). --This sense of miserable never occurs in Hom.; in Il.3.414, 18.13, the sense of headstrong should be retained.II of things, first in Od., ὕπνος ς. cruel sleep, during which Odysseus was betrayed by his companions, 10.69; and in the phrase σ. ἔργα, cruel, shocking, abominable doings, 9.295, 22.413 (= ἀτασθαλίαι v. 416); opp. δίκη and αἴσιμα ἔργα, 14.83, cf. Hes.Op. 238, Thgn.733, Hdt.6.138, etc.;σ. πέπονθα πράγματα Ar.Pl. 856
;τοῦτο δὴ τὸ σ. πάθημα X.An.7.6.30
; also σχέτλια alone,σχέτλια παθεῖν E.Supp. 1074
(lyr.), IA 932, etc.;σ. λέγεις καὶ ὑπερφυῆ Pl.Grg. 467b
;σ. καὶ δεινά Ar.Ra. 612
;δεινὰ καὶ σ. πείσεται Isoc.18.35
, cf. E.Cyc. 587; shocking,h.Ven.
254;σ. γε Ar.Lys. 498
(anap.);ὃ δὲ πάντων -ώτατον Isoc.6.56
; also σχέτλια [ἐστί], c. acc. et inf., hard, S.Aj. 887 (lyr.).III Adv.- ίως Isoc.19.31
: [comp] Sup. - ιώτατα f.l. in S.Tr. 879. [Hom. always puts σχέτλιος emphatically at the beginning of a line, exc. once in fem., Il.3.414; and twice in neut., Od.14.83, 22.413. He always uses the [ per.] 1st syll. long, exc. in Il.3.414, where σχετλίη has the first syll. short, as in E.Andr. 1179 (lyr.), Cyc. 587, al., and Ar. ll.cc.]Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > σχέτλιος
-
8 νομίζω
νομίζω, fut. νομίσω, art. νομιῶ, – 1) als Sitte, Brauch, Gesetz anerkennen, einen Brauch mitmachen, üben; ἱπποτροφίας νομίζων, d. i. Pferde haltend nach dem Brauch, Pind. I. 2, 38; μεγασϑενῆ νόμισαν χρυσόν, 4, 2, sie achteten das Gold hoch (vielleicht mit Anspielung auf νόμισμα); ϑεούς, Götter anerkennen, ehren, Aesch. Pers. 490 (vgl. Plat. ὃ ζῷον δίκην καὶ ϑεοὺς μόνον νομίζει, Menex. 237 d; Prot. 322 a u. Sp.); im Gebrauch haben, κοινὸν γὰρ ἔχϑος ἐν δόμοις νομίζομεν, Ch. 99; βίον ἀργυροστερῆ, ein räuberisches Leben führen, 997; γλῶσσαν, von Alters her eine Sprache im Gebrauch haben, sie sprechen, Her. 1, 142. 4, 183; φωνήν, 2, 42; οὔτε ἀσπίδα οὔτε δόρυ, sie führen sie, brauchen sie nicht, 5, 97; ὁρτήν, πανήγυριν, von Alters her feiern, 2, 64 u. öfter; auch = einen Gebrauch annehmen, eine Sitte einführen, 1, 173. 202; im perf. act., Ἕλληνες ἀπ' Αἰγυπτίων ταῦτα νενομίκασι, diesen Gebrauch haben die Hellenen von den Aegyptiern angenommen, 2, 51; τὶ παρά τινος, 4, 27; Xen. Cyr. 8, 8, 8; gesetzlich bestimmen, Lac. 1, 7. 2, 4. – Dah. im pass. als Sitte, Brauch, Gesetz anerkannt, üblichsein, ἔχεις παρ' ἡμῶν οἷάπερ νομίζεται, Aesch. Ag. 1016; ὅπου τὸ χαίρειν μηδαμοῦ νομίζεται, Eum. 401; τίς δ' ἔσϑ' ὁ χῶρος; τοῦ ϑεῶν νομίζεται, d. i. für welches Gottes Eigenthum gilt es? Soph. O. C. 38; vgl. οὐ τοῠ κρατοῦντος ἡ πόλις νομίζεται; Ant. 734; πεντάεϑλ' ἃ νομίζεται, El. 681; νενόμισται ἀνὰ τὴν Ἐλλάδα τὰ σχέτλια πάντα ἔργα Λήμνια καλέεσϑαι, es ist Brauch geworden, Her. 6, 138; bes. von den bei Leichenbegängnissen üblichen Feierlichkeiten, ἐντάφια φέρουσαν, οἷα τοῖς κάτω νομίζεται, Soph. El. 319; τὰ νενομισμένα ποιεῖν τινι, Is. 2, 4; τῶν νομιζομένων τυχεῖν, Dem. 24, 107; Aesch. 1, 14 u. oft bei den Rednern; vgl. Xen. An. 4, 2, 23, καὶ πάντα ἐποίησαν τοῖς ἀποϑανοῦσιν, ὥςπερ νομίζεται ἀνδράσιν ἀγαϑοῖς, sc. ποιεῖν; – von anderen Feierlichkeiten, ποιήσας περὶ τὸ ἱερὸν τὰ νομιζόμενα, Her. 1, 49, vgl. 9, 108; Xen. Cyr. 4, 5, 14. 8, 7, 1; Pol. 28, 10, 8; Plut. u. a. Sp. oft; – λαμβάνειν τὰ νομιζόμενα, das Uebliche, Ar. Plut. 1185; σωφροσύνη νενόμιστο, sie galt, war Sitte, Nubb. 949; κατὰ τὰ νομιζόμενα λέγοντες, nach dem Herkömmlichen, Plat. Rep. I, 348 e. – Daher übh. c. inf. gewohnt sein, pflegen, die Sitte haben, νομίζουσι Διῒ ϑυσίας ἔρδειν, Her. 1, 131; οὔτε οἰκίας νομίζουσι ἐκτῆσϑαι, 3, 100; βωμοὺς καὶ νηοὺς οὐ νομίζουσι ποιέειν, πλὴν Ἄρηϊ· τούτῳ δὲ νομί. ζουσι, 4, 59, öfter; auch c. inf. aor., Lob. Phryn. 752. – Auch mit dem dat., wie χρῆσϑαι, woran gewöhnt sein, Etwas brauchen, νομίζουσι Αἰγύπτιοι οὐδ' ἥρωσιν οὐδέν, Her. 2, 50, sie sind an Halbgötter nicht gewöhnt, d. i. die Verehrung der Halbgötter ist bei ihnen nicht üblich; φωνῇ νομίζουσι Σκυϑικῇ, 4, 101, sie bedienen sich der scythischen Sprache seit langer Zeit; ὑσί, 4, 63; Thuc. ἀγῶσι καὶ ϑυσίαις διετησίοις νομίζουσι, 2, 83; vgl. 1, 77; εὐσεβείᾳ, 3, 82; bes. vom Gelde, das im Gebrauch ist, ἐν Λακεδαίμονι σιδηρῷ σταϑμῷ νομίζουσι, Plat. Eryx. 400 b; οἱ Βυζάντιοι σιδηρῷ νομίζουσι, οἱ Καρχηδόνιοι σκύτεσι, Aristid., sie brauchen Eisen, Lederstücke als Münze. – Bei Her. 1, 170, τὰς ἄλλας πόλιας νομίζεσϑαι, bedeutet es »nach gewissen hergebrachten Gesetzen verwaltet werden«. – 2) übh. meinen, glauben, wofür halten; ὄμμα γὰρ δόμων νομίζω δεσπότου παρουσίαν, Aesch. Pers. 165; εἴ τοι νομίζεις οὐχ ὑφέξειν τὴν δίκην, Soph. O. R. 551; ὥςτε μηκέτ' ἂν τέρας νομίζειν αὐτό, El. 1309, öfter; ϑεοὺς νομίζεις τοὺς τότ' οὐκ ἄρχειν ἔτι, Eur. Med. 493; μ' οὐ νομίζω παῖδα σὸν πεφυκέναι, Alc. 644, öfter, wie Ar. u. in Prosa, sowohl mit dem doppelten accus., als c. accus. u. inf.; u. so auch im pass., τὸ ϑανεῖν κακῶν μέγιστον φάρμακον νομίζεται, Eur. Heracl. 596; τὸν ἐγὼ νενόμικα ἄριστον ἄνδρα γενέσϑαι, Her. 8, 79; οἱ Πέρσαι οὐκ ἀνϑρωποφυέας ἐνόμισαν τοὺς ϑεοὺς εἶναι, 1, 131, öfter, wo immer noch die erste Bdtg »der allgemein verbreiteten Annahme« zu erkennen ist; ὅϑεν καὶ Ἕλληνες ἤρξαντο νομισϑῆναι, für Hellenen gehalten zu werden, 2, 51; νομίζω εἶναι ϑεούς, Plat. Apol. 26 c; ὅτι καὶ σὺ Ἔρωτα οὐ ϑεὸν νομίζεις, Conv. 202 d, u. sonst oft; νομίζοντα λέγειν ἃ ἔλεγεν, indem er es so meinte, ernstlich, Phaedr. 257 d; νομιστέα ἅπερ εἰρήκαμεν περὶ ποιήσεως, Rep. X, 608 b; Xen. ὀμόσαντες ἡμῖν τοὺς αὐτοὺς φίλους καὶ ἐχϑροὺς νομιεῖν, An. 2, 5, 39; Hell. 2, 2, 20; νομίζω σὺν ὑμῖν ἂν εἶναι τίμιος, An. 1, 3, 6; er vrbdt auch das partic. damit, νόμιζε δ' ἐὰν ἐμὲ νῦν ἀποκτείνῃς, δι' ἄνδρα δειλὸν – ἀγαϑὸν ἀποκτείνων, 6, 4, 24; – auch Ggstz des wirklichen Seins, οἱ νομιζόμενοι μὲν υἱεῖς, μὴ ὄντες δὲ γένει, Dem. 40, 47; νομίζεται παρ' ὑμῖν ἐλεύ-ϑερος, er gilt für frei, 29, 26; Αἰγυπτίων τῶν σοφῶν εἶναι νενομισμένων, S. Emp. pyrrh. 3, 223.
-
9 σχετλιος
1) неутомимый, ретивый, рьяный(γεραιός Hom.)
2) непреклонный, неумолимый(Ἀχιλλεύς, θεοί Hom.)
3) хищный (sc. τὰ θηρία Her.)4) преступный, жестокий, ужасный(ἄνθρωπος Dem.; ἔργα Hom.)
5) страшный, роковой(ὕπνος Hom.)
σχέτλια πέπονθα πράγματα Arph. — меня постигли страшные несчастья6) несчастный, жалкий Soph.σ. παθέων Eur. — несчастный страдалец - см. тж. σχέτλιον
-
10 πάσχω
Aἔπασχον 17.375
, etc.: [tense] fut.πείσομαι Od.2.134
, etc. ; [dialect] Dor. [ per.] 3sg.παισεῖται Abh.Berl.Akad.1925(5).21
(Cyrene, iii B.C.): [tense] aor.ἔπᾰθον Il.9.492
, etc.: [tense] pf.πέπονθα Od.13.6
, etc.: [tense] plpf. ἐπεπόνθειν ib.92, etc.; [dialect] Att. (all the above tenses in Hom., [tense] pres. and [tense] aor. only in Hes.). —Rarer forms, [ per.] 2pl. [tense] pf. πέπασθε (so Aristarch.) Il.3.99,πέποσθε Od. 23.53
; fem. [tense] pf. part.πεπᾰθυῖα 17.555
; [dialect] Dor. [tense] pf.πέποσχα Stesich. 89
, Epich.11, PCair.Zen. 482.18 (iii B.C.) :— have something done to one, suffer, opp. do,ὅσσ' ἔρξαν τ' ἔπαθόν τε Od.8.490
;ῥέζοντά τι καὶ παθεῖν ἔοικεν Pi.N.4.32
; δρᾶν καὶ πάσχειν, v. δράω ; πολλὰ μὲν.. πείσεσθαι, πολλὰ δὲ ποιήσειν Hdt.5.89, etc.: hence used as [voice] Pass. of ποιέω (cf. Arist. Cat. 2a4, Metaph. 1017a26, Plot.3.6.8, etc.), π. τι ὑπό τινος to be treated so and so by another, suffer it at his hands,ἃ πάσχοντες ὑφ' ἑτέρων ὀργίζεσθε, ταῦτα τοὺς ἄλλους μὴ ποιεῖτε Isoc.3.61
, cf. Hdt.1.44, 124,al. ;ἐξ ἐμοῦ μὲν ἔπαθες οἷα φῂς παθεῖν, δρᾷς δ' οὐδὲν ἡμᾶς εὖ E.Hec. 252
;οἷα πρὸς θεῶν πάσχω θεός A.Pr.92
, cf. Hdt.1.36.II to have something happen to one, to be or come to be in a state or case,καί τι ἔφη γελοῖον παθεῖν Pl.Smp. 174e
; , cf. V. 946 ; ὁρᾶτε μὴ ταὐτὸ πάθητε τῷ ἵππῳ see that it be not with you as with the horse in the fable, Arist. Rh. 1393b20, cf. Pl.R. 488a ; παραπλ ήσιον π. ὥσπερ ἂν εἰ .. Isoc.1.27 ; ὁμοιότατον πεπονθέναι ὥσπερ ἂν εἴ τις .. Pl.Phd. 98c.2 of the influence of passion or feeling, to be affected in a certain way, be (or come to be) in a certain state of mind, , cf. 1.80, D.20.56 ;ὅ τι μὲν ὑμεῖς πεπόνθατε ὑπὸ τῶν ἐμῶν κατηγόρων οὐκ οἶδα Pl.Ap. 17a
, cf. 21c, 22c, Alc.1.118b, Smp.198c ;π. τι πρός τινας Isoc.2.42
, Pl.Grg. 485b, cf. X.Smp.4.11, 8.15, etc. ;τι ἔς τινας Th.6.11
: sts. with Adj., ὑϊκὸν πάσχει he is swinishly disposed, X.Mem.1.2.30 : abs., ὁ πάσχων the man of feeling or impulse, ὁ μὴ πάσχων the un impassioned man, Arist.MM 1203b21.3 of things, πεπόνθασι.. αἱ Ἰώνων ὁρταὶ τοῦτο this is the case with.., Hdt.1.148 ; πάσχει δὲ ταὐτὸ τοῦτο καὶ τὰ κάρδαμα this is just the way with.., Ar.Nu. 234 ; ; ὁμοίως π. τῷ Νείλῳ to be in the same case with.., Hdt.2.20.4 Gramm., of words, to be subject to certain changes, EM 200.11, 491.2, etc. ; τὸ πεπονθός a modified form, A.D.Adv.137.16.III freq. with Advbs., κακῶς πάσχειν or παθεῖν to be in evil plight, unlucky, Od.16.275, Hdt.3.146, etc. ; κακῶς π. ὑπό τινος to be ill used, ill treated by.., A.Pr. 1041 (anap.) ; ἐκ Διὸς π. κακῶς ib. 759 (but also κακὸν π. ὑ. τ. Th.8.48): freq. with an Adj., κακά, αἰνά, λυγρὰ π ., Il.3.99, 22.431, Hdt.9.37 ;ἀνάρσια πρός τινος Id.5.89
: freq. in Trag., π. δύσοιστα, τάλανα, ἀμήχανα, οἰκτρά, σχέτλια, ἀνάξια, A.Eu. 789 (lyr.), Th. 988 (dub.), E.Hipp. 598, Hec. 321, Andr. 1180 (dub.), IA 852 : also in Prose, δεινά, βίαια π., D.51.19, 21.1, etc. ; πρέποντα πάσχειν Anti-pho 3.3.9 : in Hom. also with Subst., ἄλγεα, κήδεα, πήματα, ἀεκήλια ἔργα, Il.20.297, Od.17.555, Il.5.886, 18.77 : rarely in [dialect] Att.,πράγματ' αἴσχιστ' ἂν ἐπάθομεν D.21.17
.b εὖ πάσχειν to be well off, in good case, c. gen., τῶν αὑτοῦ (leg. ὧν αὐτοῦ, cf. ὅς Possess.) κτεάνων εὖ πασχέμεν to have the good of, enjoy one's own, like ἀπολαύω, γεύομαι, etc., Thgn. 1009, cf. Pi.N.1.32 ; εὖ πάσχειν receive benefits, opp. εὖ δρᾶν, A.Eu. 868, Th.2.40, etc. ;ἀνθ' ὧν ἔπασχον εὖ.. χάριν δοῦναι S.OC 1489
;τιμᾶσθαι.. ἐν τῇ μνήμῃ τῶν εὖ πεπονθότων Aeschin.3.182
;εὖ παθεῖν ὑπό τινων Pl.Grg. 519d
, etc.: also with an Adj.,π. ἀγαθά Hdt.2.37
;τι ἐσλόν Pi.P.9.89
, cf. Alc.Supp.22.5 ;τερπνόν τι S. Aj. 521
, cf. Theoc.7.83 ; χαρτά, ὅσια, E.Ph. 618, Hec. 788 ; γλυκέα, χαρίεντα π., Ar. Pax 591, Ec. 794 ;δίκαια Din.1.10
;φιλικὰ ὑπό τινος X.Cyr.4.6.6
.2 without Adv., with reference to evil, used for κακῶς orκακὰπ., μάλα πόλλ' ἔπαθον καὶ πόλλ' ἐμόγησα Od.5.223
, cf. Il. 23.607 ;εἴ κεν μάλα πολλὰ πάθοι 22.220
; ὁτιοῦν π. suffer anything whatever, Isoc.12.133, etc.: abs., παθὼν δέ τε νήπιος ἔγνω by hard experience, Hes. Op. 218, cf. S.OT 403 ; ὁ παθών the injured parly, Pl. Lg. 730a, 878c :—Phrases: μή τι πάθῃς or πάθοι, lest thou, lest he suffer any ill, Od.17.596, Il.5.567, cf. 11.470, etc. ;μή τι πάθωμεν 13.52
: hence εἴ τι πάθοιμι or ἤν τι πάθω, as euphemism, if aught were to happen to me, i.e. if I were to die, Callin.1.17, Hdt.8.102, Ar.Ec. 1105, V. 385, Lys.19.51, Theoc.8.10 ;ἂν οὗτός τι πάθῃ D.4.11
;ἐάν τινα ἀνθρώπινα πάσχῃ IG3.74.13
; soεἴ τι πείσεται.. ἅδε γᾶ E.Ph. 244
(lyr.) ;ἤν τι ναῦς πάθῃ Id.IT 755
, cf. Syngr. ap. D.35.13.b in Law, suffer punishment, pay the penalty, Lys.20.30 ;π. ὡς ἱερόσυλος SIG 1016.7
(Iasos, iv B. C.), cf. 1 Ep.Pet.4.15 ; ὡς προδότης καὶ ἐπιβουλεύων τῷ δήμῳ πασχέτω τι Aen. Tact.11.9 ;τιμᾶν ὅ τι χρὴ παθεῖν.. ἢ ἀποτεῖσαι Pl.Plt. 299a
(- τίνειν codd.), cf. Ap. 36b, X.Mem.2.9.5, IG12.65.50, etc.3 τί πάθω ; what is to become of me? ὤμοι ἐγώ, τί π. ; Il.11.404, Od.5.465, S.OC 216 (lyr.), Theoc.3.24 ; sts. what (else) am I to do? Ar.Nu. 798 ; so esp. τί γὰρ π. ; E.Hec. 614, Supp. 257, Ar.Av. 1432, etc. ; ὡμολόγηκα· τί γὰρ π. ; I allow it—how can I help it? Pl.Euthd. 302d, cf. Hdt.4.118.4 in [ per.] 2sg., τί πάσχεις ; what's the matter with you? Ar.Nu. 708, Av. 1044 ; τί χρῆμα πάσχεις ; Id.Nu. 816 : so in [tense] aor. part., τί παθών ; τί παθόντε λελάσμεθα θούριδος ἀλκῆς ; what possesses us that we have forgotten.. ? Il.11.313 ; but τί παθόντες γαῖαν ἔδυτε ; what befell you that you died ? Od.24.106 ; also οὐδὲν θαυμαστὸν ἔπαθεν.. πεισθείς no wonder that he was induced, Antipho 2.4.7.5 to be ill, suffer, c. acc. of the part affected, π. τοὺς πόδας, τὴν πλευράν, PSI4.293.23 (iii A. D.), PGen.56.27 (iv A. D.) : abs. in part., ὁ πάσχων, almost = ὁ κάμνων, the patient, PMag. Par.1.3017 ;μεταβαίνει ἀπὸ τῶν παθῶν ἐπὶ τοὺς πάσχοντας ἀνθρώπους Gal.16.583
, cf. 15.501, Sor.Fasc. 45, al.IV in later Stoic Philos., πάσχειν is to be acted upon by outward objects, take impressions from, them, opp. ἀποπάσχω, mostly folld. by ὅτι, to be led to suppose that.., Arr.Epict.1.2.3, 1.18.1, etc.: also c. acc., have experience of, ἀρετήν, λόγον, Ph.2.449, 1.121. (Πṇ θσκω, [tense] fut. Πένθ-σομαι, cf. πένθος.)
См. также в других словарях:
σχέτλιος — ία, ον, θηλ. και ίη και σπαν. ος, Α 1. (για πρόσ.) επίμονος, ακατάβλητος, απτόητος, συνήθως με παράλληλη σημασία τού τρομερού και τού ολέθριου (α. «σχέτλιός ἐσσι γεραιέ σὺ μὲν πόνου οὔ ποτε λήγεις», Ομ. Ιλ. β. «σχέτλιός εἰς, Ὀδυσσεῡ περί τι μένος … Dictionary of Greek
φιλώ — (I) άω, Ν βλ. φιλώ (II). (II) φιλῶ, έω, ΝΜΑ, και φιλώ, άω, και μέσ. φιλιούμαι και φιλιέμαι, Ν, και αιολ. τ. φίλημμι και βοιωτ. τ. φίλειμι Α [φίλος] 1. δίνω φιλί, ασπάζομαι (α. «τὸν αγκάλιασε και τὸν φίλησε» β. «φιλεῑν κατὰ τὸ στόμα», Ανθ. Παλ.) 2 … Dictionary of Greek